Kajak-kenusok a jövőért

Amikor 1989-ben a Dózsába igazoltam és elhagytam nevelőegyesületemet, a BSE-t, egy teljesen új világba csöppentem. Az akkori legjobb kenusokhoz (pl. Takács Gábor, Leikep Guszti) kerültem a Cepán csoportba, és az addigi terhelésnél jóval nagyobb edzésmunkát kaptam, fáradt és néha túledzett is voltam, de május végén a telepre érkezésemkor egy egyszerű dolog mindig feldobott. A piros futórózsák, melyek a belépésemkor fogadtak! Nagyon megszerettem ezeket a csodálatos bokrokat, hozzátartoznak az én tavaszomhoz, és egyfajta állandóságot jelentenek nekem, majdnem negyven éve.

Pár éve ráépítést kapott az egyesület, a kerthez is hozzányúltak, és engem nagyon felháborított, hogy az én szép bokraimat nagyon-nagyon visszavágták. (Utólag bevallom, hogy elöregedtek már a növények, de akkor ezt nem láttam be, és féltem, hogy ki fognak pusztulni.) Doma Gergőnek panaszkodtam is, de a visszavágás megtörtént, és már nem volt mit tenni. Ma már látom az eredményt, mert az öreg bokrok megfiatalodtak és szebbek, mint valaha.

Szerintem a szövetségünkkel is ez a helyzet, túlburjánzott, nagyra nőtt, valamint személyi összefonódásokkal is terhelt, megújításra szorul, és sok dologban változtatni kell, ezért is mentem el a közgyűlésre és tettem fel a kérdéseimet. Érdemi választ máig nem kaptam, azonban a múlt héten végre megszületett a hivatalos jegyzőkönyv, aki szeretné, elolvashatja a honlapon. Érdemes értelmezni, mert a készítői és hitelesítői korrekt leírást tettek közzé.

Egy hónapja várok, hogy a válaszok megérkezzenek, de mivel eddig nem kaptam magyarázatot az egyes kérdésekre, kénytelen vagyok újra feltenni ezeket, ezúttal témakörönként. A sokat emlegetett transzparencia jegyében, szeretném tudni mire költik, költötték el az adófizetői pénzeket.

Tisztelt Elnököm, Schmidt Gábor!

• A sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiának a megépítése és berendezése mennyibe került, Sütő András jelenlegi elnöki tanácsadód milyen szerepet kapott az előkészítésben és a lebonyolításában?
• Mennyi az Akadémia éves költségvetése a megalapítástól kezdve és mire fordítják az állami támogatást?
• Szakács Bálint MKKSZ főtitkár milyen jogcímen és mennyi anyagi térítést kap az Akadémiában (ami a szövetség egyik tagszervezete) végzett munkájáért?
• A sokat emlegetett ellenáramoltató medence és úgynevezett „magaslati szobák” mennyiért kerültek megépítésre, és milyen a kihasználtságuk?
• A Canoe Kft. mennyiért és milyen módon adott el versenyhajókat az Akadémiának?

Szeretném tisztelettel kérni, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvben feltett kérdésekre is szíveskedjél válaszolni. Ezeket a kérdéseket a tagszervezeteknek is elküldöm.

Üdv., Szemán Robi

Egy csőtörés következtében érintésvédelmi felülvizsgálatot végeztek váratlanul a klub épületében, és a mai előírások miatt az elektromos hálózatukat veszélyesnek nyilvánították, ezért a tulajdonos váci önkormányzat megtiltotta a használatot. A felújítási munkákra forrást sem az önkormányzat, sem az MKKSZ, és a sportállamtitkárság sem adott, ezért a tevékenységük ellehetetlenült.

A teljes felújítás 5,6 M Ft, de lehetséges, hogy egy hozzáértő villanyszerelő kisebb javításokkal olcsóbban is meg tudja szüntetni a főbb problémákat, ezért keresünk olyan sportághoz kötödő szakembert, aki segíteni tud, illetve akinek van módja anyagilag is támogatni a munka elvégzését.

Ez a váci klub volt szalmai műhelye Hesz Misának, Fidel Lászlónak, Gyulay Zsoltnak, Dónusz Évának, és még sokaknak, szerintem méltatlan az, hogy a magas összegű sportágunknak szoló források és a Kovács Katalin Akadémia milliárdos támogatása mellett ilyen gondokkal küszködnek, és a 31 igazolt sportolójuk nem tudja használni a vizitelepet. Talán ezekre az elavult klubbokra kellett volna költeni, de az elmúlt évek során ez nem volt fontos.

Ém mindig becsültem a Váci Hajó kenusait, hosszú távon szinte legyőzhetetlennek voltak a ‘80-as években, Molnár Gáborral, Stifttel az IBV-n Kubában, és a Újpesti Dózsában is egy csapatban voltunk, és névrokonaim, a Szemánok is közel álltak hozzám.

Aki szeretné, hogy a klub tovább tudjon dolgozni, és támogatni is tudja, az kérem bármilyen összegű utalással segítsen!
Váci Kajak Kenu Sportegyesület 2600 Vác, Liszt Ferenc sétány 12. Adószám: 18646384-1-13, CIB BANK 10700323-69055948-51100005

Sokan kérdezték az elmúlt hetekben, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, kudarcnak tekintem-e, hogy Schmidt Gábor helyettes államtitkár (nem tudom, hogy azóta felmentették-e) nem reagál a neki címzett kérdéseimre. Erre a válaszom mindenkinek az volt, hogy kösz, jól vagyok, felszabadultam, bízom a magyar sportban és várom a változást, mert a múlt hibáinak elleplezése ezúttal nem fog sikerülni.

Csütörtök délután még jobb kedvem lett, mert az Aktív Magyarország rendezvényén sikerült rögzítenem a sportért felelős belügyminiszter, Pósfai Gábor gondolatait, ami azon túl, hogy a szabadidősport fontosságát hangsúlyozta, teljes transzparenciát ígért. Becsülendő és pozitív, hogy a rászakadó fontos feladatok között is időt szakított arra, hogy eljöjjön, és bemutatkozzon a magyar szabadidősport civil szervezeteinek, és beszélgessen a területért korábban felelős Révész Máriusszal.

A versenysportra visszatérve, idézem az Olimpia jelmondatát: Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben! És az én megjegyzésem hozzá: Tisztességgel. Minden jót sporttársak!
Robi

Már az is rendkívül beszédes, hogy Pósfai Gábor első hivatalos részvétele és beszéde az Aktív Magyarország rendezvényén történt. Ebből idézek néhány gondolatot.

„Nekem a legfontosabb teljesítménymutatóm az volt, hogy hányan nem mozognak Magyarországon! (...) számomra mindig is nagyon fontos volt a sport, és azon belül is a szabadidő- és az utánpótlássport. Ezt én minden fórumon, minden területen mindig elmondtam. Elmondtam 5 éve, 10 éve, 15 éve, amikor még nem voltam a politikában, akkor is elmondtam.” – nyugtatta meg beszéde elején a jelenlévő szabadidősport vezetőket Pósfai.

„…céges szinten is mi nagyon sokat foglalkoztunk ezzel, nagyon sok olyan gondolat elhangzott most az elmúlt percekben, amit mi képviseltünk már, mint a „Bringázz a munkába!” munkahelyi sport, a különböző szabadidősport rendezvények támogatása. Ügyvezetőként nekem a legfontosabb teljesítménymutatóm az volt, hogy hányan nem mozognak Magyarországon.” – emlékezett vissza a Decathlonos vezetői múltjára.

„És akkor mindig azt kérdezték tőlem a kollégáim: ez egy fantasztikus év volt, Gábor, hogy tudjuk ezt megismétleni jövőre? Ekkor csak megmutattam, hogy még mindig van, mondjuk 2014-ben, a számokat mindig vagy elhisszük, vagy nem, de akkor 44 százaléka mondta az embereknek Magyarországon, hogy soha nem mozog, de még csak nem is sétál vagy (ami ugyanúgy mozgásnak tekinthető) kerti munkát sem végez. Azt is mondtam, hogy ha ebből egy részüket meg tudjuk mozdítani, akkor már üzletileg is nyert ügyünk van a következő évben. És ez a 44 százalék, ha jól tudom ez 2022-ben 59 % volt már. Azt biztos, hogy kijelenthetjük, hogy van ezen a területen bőven tennivaló.” – vetítette előre a sportért is felelős miniszter a célokat, ami világos, minél több ember kezdjen el rendszeresen mozogni!

„Az, hogy az új kormány merre indul el, merre halad majd, mire lesz pénz, mire nem lesz pénz, ez majd elválik, és a következő hónapokban. De az biztos, hogy a szabadidősportra lesz pénz és több pénz lesz, mint korábban.” – fordította a miniszter a szót a szabadidősport pénzügyi terveire. Konkrét számok nélkül is megnyugtató, hogy a terv a pénzügyi keret növelése.

Előadása következő része volt talán a legszimpatikusabb, ahol az előző kormány szabadidősport programjairól beszélt.

„…amikor a különböző területek képviselői leültek és elkezdtek tárgyalni, hogy kihez mi tartozzon a nem egyértelmű teruletek közül,, az Aktív Magyarországért többen is “küzdöttünk”. Én azt tudom mondani, hogy ez egy dicséret az itt lévőknek. (…) Ez egy dicséret, egy visszajelzés arra a munkára, amit ezen a területen elvégeztek az elmúlt években. Úgyhogy én azt tudom mondani, mert kaptam erről a területről is rengeteg aggódó levelet, e-mail, telefont, hogy ilyen szempontból meg lehet nyugodni, mert többünknek is nagyon fontos ez a terület, és azon fogunk dolgozni hogy ez a terület fejlődjön, és minél több pénzt kapjon, mert meg vagyunk győződve arról, hogy minden mindennel összefügg.” – mesélte el a belügyminiszter, hogy kormányon belül is kiemelten fontos terület a szabadidősport és az aktív turizmus, mely terület többek között a közlekedésért felelős és az egészségügyért felelős vagy a gazdaságfejlesztési miniszter portfóliójához is tartozhatna. Igazuk is van, hiszen ez a terület kihat az emberek egészségére és az aktív turizmusra is.

„Az előbb meséltem előbb az asztalnál, hogy engem amikor meghívtak a munkhelyi sport témában előadni, akkor a többi meghívott, az már arról beszélt, hogy milyen szűrővizsgálatokat biztosít a munkatársaknak. Én mondtam, hogy a munkahelyi sport az nem biztos, hogy arról szól, hogy utólag kezelünk bizonyos problémákat. Szemléleten meg, rengeteget tudunk dolgozni a különböző életkorokban. Ebben tudunk segíteni a társadalomnak.” – fejtette ki Pósfai, hogy számára a megelőzés komoly érték, és utalt rá, hogy a mozgás hatékony egészségmegtartási potenciált jelent.

A Decathlon osztrák vezetése alatt, Ausztriában is élt családjával és az ott tapasztalt szemléletből is szeretne itthon profitálni.

„Éltem néhány évet Ausztriában is, nagyon sok olyan elhangzott, ami... Igen, lehet mondani, hogy Ausztria messze van, meg a gazdaságilag is más helyzetben van. De például, nagyon jó volt, amikor a két gyermekem bicikli vizsgát tett 12 évesen, rendőr jelenlétében, rendes KRESZ vizsga után, és onnantól kezdve közlekedhettek az utcán. Vagy mondjuk, hogy nekünk üzletileg, az 50 év felettiek célcsoportot jelentettek, mint Decathlon. 50 év felett nagyon aktív életmódot folytatnak. És ez nem minden esetben a pénz, ez nagyon sok esetben egy szemlélet.”

Nagyon szimpatikus volt, hogy az újonnan kinevezett miniszter együttműködési szándékát fejezte ki az előző kormányban elindított programok szervezői felé is.

„Én azt tudom mondani, hogy egyrészt gratulálok mindenkinek, aki ezen a területen dolgozott, dolgozik. Nagyon fontos dolog, amit képviseltek, amit visztek. Én partner leszek, mindenkivel, aki segíteni akar, szívesen leülök, mindenkit meg fogok hallgatni, és remélem, hogy egy gyümölcsöző együttműködés lesz lesz, és akik tudjuk azt folytatni, amit itt elkezdtetek.”

A magyar sportban az élsport állami támogatása kiemelkedő volt korábban, többszöröse a szabadidősport költségvetéséhez képest és a választások előtt sokan ki is mondták félelmüket, hogy mi lesz a versenysporttal egy kormányváltás eseten. Pósfai Gábor nekik is üzent most beszédében.

„És még egy utolsó gondolat, (…), nyugodjon meg a versenysport is, mert a versenysport is továbbra is nagyon fontos lesz nekünk. Én, amit ott leginkább szeretnék képviselni, az a transzparencia, transzparensebb működés. A versenysport is elképesztően fontos nekem. 7 éves korom óta versenyszerűen sportolok. most ugyan 2 km-t is nehezen tudok lefutni másik nap Maratont futottam, tehát megjártam a poklot is, meg a mennyet is. Tehát azt gondolom, hogy versenysport, szabadidősport és aktív életmód... mind nagyon fontos, és ezzel a társadalom nagyon sokat tud nyerni, hogyha ezen mind dolgozunk.”

Aktív Magyarország Majális, 2026. május 21. (csütörtök), 15 óra, Rotter Lajos Turistaház.

Most nem kenusként a sportról, hanem épületgépész mérnökként, nem mellékesen a VGF&HKL szaklap alapító főszerkesztőjeként, a Villanyszerelők Lapja, az e-gépész, az e-villamos és a Magyar Energetika kiadójaként gondolkodtam el egy lehetőségen.

Az új kormány egyik legfontosabb feladata, hogy minél hamarabb hazahozza az uniós forrásokat. De ezeket a pénzeket el is kell költeni, lehetőleg értelmesen és nagyon gyorsan. Bonyolult, agyonbürokratizált pályázatokkal kicsúszunk a határidőből, értelmetlenségekre meg bűn pénzt fecsérelni. Van erre egy ötletem!

Magyarországon több tízezer vállalkozás telepített már napelemet az energiaárak robbanása után. Ezek jelentős része visszatermelés-korlátozott (visszwattos) rendszer, ahol a napelem kapacitásának egy része kihasználatlanul áll, mert a hálózat nem képes fogadni a termelést. Elvész magyarul!

De mi lenne, ha ezek a cégek pályázhatnának elektromosautó-töltőkre + elektromos autókra uniós forrásból? A döntéshozók minden olyan termelési adathoz hozzáférnek, amely megmutatja, hogy egy adott társaság napelemes rendszerére hány töltőt lehet ésszerűen telepíteni, és azok hány autó „tankolását” teszik lehetővé.

Miért hasznos ez?

• Az alkalmazottak a céges autót főleg bejárásra használják → napközben, munkaidőben tölthetik a munkahelyi napelemmel. Olcsó és zöld megoldás.
• Jobban kihasználjuk a már meglévő napelem-kapacitást → nem kell új erőműveket építeni.
• Növekszik az önellátásunk → csökken az ország függése az import szénhidrogénektől.
• Segít egyensúlyban tartani a villamosenergia-rendszert → nappali termelés + nappali fogyasztás és nem nappali termelés, esti fogyasztás. A magánemberek rendszerint este töltik az e-autóikat, amikor nem áll rendelkezésre naperőművi termelésből származó áram, a céges autót használók – természetesen nem a területi képviselők vagy áruszállítók – viszont így munkaidőben fogyasztanák el a rendelkezésre álló villamos energiát, kisimítva a villamosenergia-rendszer hullámzását és kihasználva a rendelkezésre álló napelemek kapacitását.
• Erős keresletet generál az elektromos autók iránt → mivel a céges személyautók áfáját nem lehet visszaigényelni, ez jelentős áfabevételt jelent az államkasszának, az uniós támogatás egy része gyorsan visszajön.
• A céges flották gyorsan átalakulnának → olcsóbb üzemeltetés, kisebb környezeti terhelés.

Komplex hatás

Egy ilyen pályázat egyszerű, gyorsan indítható, látható eredményt hoz, és valóban összeköti a napelemet az elektromobilitással. Az államnak nem kerülne pénzébe, sőt, bevételeket generálna, már rövidtávon is csökkenne az ország szén-hidrogénimportja és javulna az együttműködő villamosenergia-hálózat szabályozhatósága.

Most is vannak napelem + tároló (akkumulátor) kombinációjával kiírt lakossági pályázatok. De hát az e-autó is egy tároló. Végeredményben…

Az áprilisi közgyűlésen kritika tárgya lettem az öltözködésem miatt. Természetesen vannak öltönyeim, azokat túl sokszor is viselem, azonban akkor azt gondoltam, hogy a régi mezeimet veszem elő, ezzel is tisztelegve a múlt bajnokai és az egyesületi hagyományok előtt.

1982-ben kezdtem kenuzni a Budapest Sport Egyesület (BSE) Népfürdő utcai vízitelepén, ahol a régi VTSK-s hagyományokon alapuló kenus kiképzést kaptam. Ez a szakosztály volt az, ahol belépéskor a következő tábla fogadott: BSE Kenu-Kajak Szakosztály!

A piros pólót, amit Sukorón viseltem, az 1986-os kubai IBV előtt kaptam. Büszke vagyok arra, hogy megvan és arra is, hogy többé-kevésbé beleférek.

A lila melegítőm Senior gyártmány, ezt Fábián Öcsi bácsitól kaptam, amikor 1989-ben az Újpesti Dózsába igazoltam. Legendás felsőről van szó, ami nagyon sok magyar filmben is szerepel, két csíkjával az Adidast póbálta másolni. Rengeteg emlék köt hozzá; Cepán csoportjában a szolnoki edzőtáborok hangulata, illetve sportolóként a Határőrségben töltött szolgálatom.

Azóta is az Újpestben edzek, de 2008-ban átigazoltam a saját egyesületünkbe, a Merkapt-Mekler SE-be, aminek a mezeit azóta is használom.

Ezúton is elnézést kérek ha valakit megsértettem a viseletemmel. Legközelebb öltönyben megyek, azonban a feltett kérdéseimen ez nem változtat, és továbbra is várom a válaszokat Gábortól!

Sporttársi üdvözlettel,
Robi

Mindent kivizsgálnak es nem hagyják, hogy tovább rohadjon a világ egyik legszebb épülete, Lechner Ödön főműve, az Iparművészeti Múzeum!

A ma reggeli kenuzás közben sajnos megint új kérdéseken kellett gondolkoznom. Mai napra készült el a Merkapt Zrt. mérlege, most látjuk a tavalyi végleges eredményünket, meg persze a fizetendő adóinkat is. Hála a Merkaptos kollégák kiemelkedő munkájának, egy jelentős forgalmi bővülést tudtunk elkönyvelni növekvő költségekkel és csökkenő, de elfogadható nyereséggel. Adót kell ilyenkor fizetni, mi is fizetünk, nem is keveset. Úgy gondolom, ezért is van jogom az alábbi kérdéseket feltenni, most a vizitúrázással kapcsolatban.

Tisztelt Schmidt Gábor MKKSZ Elnök úr, kedves Gábor!

A Bejárható Magyarország Nonprofit Kft.(BJMOKK), mely a MKKSZ cége, az elmúlt öt évben milyen támogatást kapott, azt mire költötte, és a projektjei végrehajtása során milyen hatékonysággal végezte a feladatát?

Botond Szabolcs (Visual Europe, Balásy üzlettárs) által létrehozott Magyar Turisztikai Program Alapítványba(MTPA) miért lettél kurátor, és mi a ReDiTu projekt, ami 1,292 milliárd(!!!) forintos támogatást kapott, igaz ez?

Az eddig is fizetett jelentős adókat tekintve szerintem jogos az igényem, hogy ezekre, illetve a korábban feltett kérdéseimre is szíveskedjél választ adni.

Sporttársi üdvözlettel;
Robi

Mai is hosszút, több mint 16 kilit eveztem az újpesti öbölben. Elég nagyok voltak a hullámok, az UTE-ba történő visszajutásom küzdelmes volt a hatalmas szélben. Fent az öbölben beszélgettem néhány rendszeresen ott edző masters kajakossal, nekik is elmondtam a Gábornak szánt mai kérdésemet, ami már nem csak a kajak-kenuról, hanem a magyar sportról szól.

Kérdéseimet ma tudom utoljára feltenni az államigazgatásban regnáló Gábornak. Amennyiben továbbra sem kapom meg kérdéseimre a választ, kénytelen leszek közérdekű adatigényléssel ezeket kikérni.

Tisztelt Schmidt Gábor sportigazgatásért és sportfejlesztésért felelős helyettes államtitkár úr!

Kérlek küldd el, hogy mennyi volt a Kovács Katalin Nemzeti Akadémia beruházási illetve eszközbeszerzési költsége, valamint mennyi volt az Akadémia 2025-26. évi költségvetése, melyben Szakács Bálint főtitkár az egyik kuratóriumi tag.

Adófizetőként különösen érdekel sokakat az alábbi.

Miért kellett a NSÜ feladatait részben kiszervezve a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézetet(NSMI) létrehozni, milyen szerepet szántatok neki, mennyi ember dolgozik ott, milyen költségvetéssel?

Válaszaid továbbra is várva…
Sporttársi üdvözlettel;
Robi

Tisztelt Kajak-Kenu Közösség!
Kedves Sporttársak!

Azért írom ezt a levelet, mert Szemán Róbert nyílt kiállása után úgy érzem, nekem sem szabad tovább csendben maradnom. Szeretném az elején tisztázni: nem azért szólalok meg, mert rombolni szeretnék. Nem személyes bosszú vezet, és nem is az, hogy ne szeretném ezt a sportágat. Éppen ellenkezőleg.

Azért szólalok meg, mert minden porcikámmal, szívemmel, lelkemmel szeretem a kajakot. Nyolcéves korom óta, lassan harminc éve vagyok része ennek a sportágnak. Ez a sport adott nekem sikereket, élményeket, tartást, küzdeni akarást, és nagyon sok mindent, ami nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Pont ezért szeretném, hogy ez a sportág továbbra is sikeres legyen. Szeretném, hogy a sikeres sportolók körül olyan támogató közeg legyen, amely átlátható és amely valóban azt akarja, hogy a legjobb egységek induljanak, és a sportolókat az érdemeik, a teljesítményük, a munkájuk és a hozzáállásuk alapján ítéljék meg.

Szemán Róbert leveleiben voltak olyan részletek, amelyek számomra is meglepőek voltak. Nem állítom, hogy minden általa leírt ügy minden részletét ismerem. De azt igenis szeretném kimondani, hogy azok a kérdések, amelyeket feltett, nem söpörhetők le az asztalról, sőt újabbakat kellene hogy felvessenek. Egy ilyen múltú és ilyen eredményes sportágban a transzparencia nem támadás. A kérdezés nem ellenségeskedés. A felelősségre vonhatóság nem rombolás. Ezeknek alapfeltételeknek kellene lenniük.

Én sok mindent a saját bőrömön is megtapasztaltam. Élsportolóként. Sportvezetőként. A Sportolói Bizottság elnökeként. Elnökségi tagként. És egy utánpótlás-nevelő egyesület elnökeként is.

Amikor lemondtam a Sportolói Bizottság elnöki pozíciójáról, és ezzel együtt az elnökségi tagságomról is, nem azért tettem, mert nem érdekelt többé a sportág. Éppen azért mondtam le, mert túl sokáig érdekelt. Nagyon dühös voltam, és nagyon szomorú. Elfáradtam abban a küzdelemben, amit az elnökségi üléseken vívtam. Elfáradtam abban, hogy az érveimet az egyhangú többség nagyon könnyen lesöpörte. Elfáradtam abban az érzésben, hogy ha elmegyek és küzdök, azzal saját magamnak ártok. Ha pedig nem küzdök, akkor a saját lelkiismeretemnek ártok, és nem tudok nyugodtan tükörbe nézni.

A gyermekem születése után még úgy terveztem, hogy visszatérek az élversenyzői élethez. Ezt meg is próbáltam. Pontosan tudtam, hogy ha bármilyen formában nyilvánosan véleményt fogalmazok meg, az negatívan érintheti a visszatérésemet és a kajakos pályafutásomat. Emellett akkor a gyerekkori egyesületem, a Kis-Duna Sportegyesület elnöke is voltam. Felelősséggel tartoztam azokért a gyerekekért és edzőkért, akiket képviseltem. Nem csak magamra kellett gondolnom. Ezért hallgattam, de ez nem azt jelentette, hogy rendben voltam azzal, amit láttam.

Az elnökségi munkám során számomra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nagyon kevesen mernek valóban ellentmondani Schmidt Gábornak. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki mégis ellentmond, akkor ezek a helyzetek nem valódi, nyílt szakmai vitákban rendeződnek. Láttam olyan helyzeteket is, ahol teljesen nyilvánvaló volt a kettős mérce. Amikor egy vezető az egyik irányba nagyon támogató volt, mert az adott személy vagy érdek közel állt hozzá, míg egy hasonló helyzetben a neki kevésbé szimpatikus vagy neki ellentmondó szereplőt már nem támogatta. Vagy egy másik vezető teljes alkalmatlanságot mutatott, de sokáig nem mozdították el a helyéről.

Én tudom, hogy nem vagyok a legkönnyebb természet. Azt hiszem, ez a legtöbb élsportolóról elmondható. De attól, hogy valaki határozott, kérdez, véleményt mond, vagy nem mindig kényelmes, még nem kellene kellemetlen személlyé válnia a vezetőség számára. De azt éreztem, hogy az a fajta működés, amelyben a valakihez/valakikhez lojalitás sokszor fontosabbnak tűnik, mint az önálló szakmai gondolkodás, hosszú távon nagyon káros. Nemcsak a vezetésre, hanem a sportolókra, edzőkre, klubokra és az egész sportágra nézve is. Azt sem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen sportoló, aki megtapasztalta, hogy egy külső vagy belső tulajdonsága miatt, amely az aktuális sportvezetőknek vagy szakmai köröknek éppen nem tetszett, folyamatos megjegyzések, minősítések tárgyává vált.

Az én esetemben ilyen volt a súlyom. Nagyon sokat bántottak miatta. Gyakorlatilag köztéma lett belőle. Olyan szinten, ami évekre rányomta a bélyegét az életemre, az önértékelésemre, és arra is, ahogyan sportolóként önmagamra néztem. Egy sportolót nem a testalkata, a súlya, a személyisége, a hangossága, a csendessége vagy az alapján kellene megítélni, hogy mennyire kényelmes vagy kényelmetlen valaki az aktuális vezetők számára. Egy sportolót a munkája, az eredményei, az elkötelezettsége, a teljesítménye és az alapján kellene támogatni, amit nap mint nap letesz az asztalra.

Ezt nem azért írom le, mert sajnáltatni szeretném magam. Azért írom le, mert nem szeretném, hogy a következő generáció sportolóinak ugyanezt kelljen megélniük. Nem szeretném, hogy bármelyik fiatal sportoló azt érezze, hogy a teste, a személyisége, a kérdései vagy az önálló gondolatai miatt kevesebbet ér. Nagyon tisztelem azokat az edzőket, akik mindezek ellenére nap mint nap odaállnak a versenyzőik mellé. Akik akkor is lelket öntenek beléjük, amikor őket magukat már félretolták. Akik újra felépítenek sportolókat, újra dolgoznak, újra eredményt hoznak, és újra bizonyítanak. De az a helyzet, hogy ebben a rendszerben a „rebellisnek” sokszor csak akkor van esélye életben maradni, ha annyira jó, hogy már nem lehet megkerülni. Ez nem egészséges működés.

Az sem egészséges, ha egy sportágban a sportolók és az edzők azt érzik, hogy nem csak a szakmai munka, nem csak a teljesítmény és nem a tisztesség, hanem a kapcsolódások, lojalitások és beágyazottságok határozzák meg, ki kap jobb lehetőséget, ki kap több támogatást, ki kerül helyzetbe, és kit söpörnek le az asztalról. Számomra az is komoly kérdéseket vet fel, amikor a szövetségben magas tisztségben dolgozó ember egy versenyzői csoporthoz menedzseri szerepben is kötődik. Lehet, hogy ez papíron kezelhető vagy megmagyarázható, de sportolói oldalról nézve ez nagyon komoly bizalmi és átláthatósági problémákat okozhat. Mert ha egy sportoló azt látja, hogy bizonyos körök közelebb vannak a döntésekhez, közelebb vannak az információkhoz, közelebb vannak a támogatási rendszerekhez, akkor nagyon nehéz elhinni, hogy mindenki ugyanabból a pozícióból indul.

És itt nem csak egyetlen emberről van szó. Hanem egy működésről, amibe ez belefér. Egy működésről, amelyben túl sok minden nem elég átlátható. Egy működésről, amelyben túl sokszor éreztem azt, hogy a sportolói érdekek csak akkor fontosak igazán, ha illeszkednek valamilyen nagyobb belső érdekhez. Amikor azt hallom, hogy valamire nincs pénz a versenyzőknek, miközben a versenyzők hozzák azokat az eredményeket, érmeket, pontokat, világbajnoki, Európa-bajnoki és olimpiai teljesítményeket, amelyek után a sportág támogatást kap, akkor jogosan merül fel bennem a kérdés: vajon ez így jó-e? Amikor bemegyek a szövetségbe, és olyan embereket látok, akiket soha életemben nem láttam, akiknek nem tudom a pozícióját, nem látom a munkáját, nem látom, milyen értéket tesznek hozzá a sportághoz, miközben sok sportolóknak és edzőnek mindenért küzdeniük kell, akkor jogosan merül fel bennem a kérdés: vajon ez így jó-e? Amikor előfordult, hogy olyan emberek kerültek olyan pozícióba, ahol valódi, érdemi szakmai munkát lehetett volna végezni, és amit az egész sportág reménnyel fogadott, nagyon hamar lemondás lett a vége. Tudom, hogy mindeközben sokan és sokat dolgoznak a versenyzőkért és a kajak-kenuért a Szövetség kötelékében is akik ugyanúgy nem merik vállalni a véleményüket.

Mindezek ellenére fontosnak tartom kimondani, hogy én tisztelem Schmidt Gábort. Nem vitatom el tőle azt, amit a sportágért tett. Nagyon sok jót hozott a magyar kajak-kenunak, és nagyon sokat épített rajta. Ez elvitathatatlan. De azt is gondolom, hogy ennyi év vezetői pozícióban eltöltött idő senkinek sem hatna jótékonyan a meglátásaira. Főleg akkor nem, ha egyre kevesebb valódi ellenvéleménnyel találkozik. Én azt tapasztaltam, hogy ha mégis megjelent kritika, azt a rendszer sokszor nem építő szakmai visszajelzésként kezelte, hanem támadásként. Pedig egy sportág egészséges működéséhez szükség van arra, hogy a kritikus hang ne ellenség legyen, hanem lehetőség arra, hogy jobb döntések szülessenek.

Attól, hogy valaki sokat tett egy sportágért, még nem válik megkérdőjelezhetetlenné. És attól, hogy valaki eredményes időszakban volt vezető, még nem jelenti azt, hogy minden döntése, minden működési elve és minden rendszere érinthetetlen. A sportág nem egy emberé. Nem egy vezetőé. Nem egy belső köré. Nem egy apparátusé. A sportág a sportolóké, az edzőké, a kluboké, a gyerekeké, a szülőké, a nevelőedzőké, azoké, akik hajnalban vízre szállnak, akik este még edzéstervet írnak, akik hétvégén versenyre utaznak, akik saját időből, saját életükből tesznek bele azért, hogy ez a sportág működjön. Ezért támogatom most Szemán Róbert kiállását.

Én olyan sportágat szeretnék, ahol nem kell félni kérdezni. Olyan sportágat szeretnék, ahol nem kell attól tartani, hogy ha valaki véleményt mond, annak szakmai vagy személyes következményei lesznek. Olyan sportágat szeretnék, ahol a sportolókat nem a testük, a természetük, a hangjuk, a kapcsolataik vagy a kényelmességük alapján ítélik meg, hanem a munkájuk, az eredményeik és az emberi értékük alapján. Olyan sportágat szeretnék, ahol a legjobb egységek indulnak. Olyan sportágat szeretnék, ahol a transzparencia nem veszély, hanem természetes alap. És olyan sportágat szeretnék, ahol a következő generációnak már nem kell olyan ellenszélben küzdenie, amilyet nekem és sok más sportolónak meg kellett tapasztalnia. Ezért most kiállok Robi mellett. És kiállok azok mellett is, akik eddig nem mertek megszólalni.

Medveczky Erika
olimpiai 4. helyezett
8x világbajnok
6x Európa-bajnok
A Magyar kajak-kenu Örökös bajnoka
volt Sportolói Bizottsági elnök
volt MKKSZ elnökségi tag

A tegnapi Balásy-interjú után, (amit mindenkinek ajánlok eredetiben megtekinteni!) most ezt a témát is előhozom.

Kedves Gábor!

Mondtad nekem, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozol, ezért most csak a véleményedre vagyok kíváncsi.

Helyesnek gondolod azt, hogy négyéves államtitkári munkád idején a barátaid, és volt üzlettársaid által vezetett IRUB Kft. (Hobór, Botond) és a Visual Europe Cégcsoport (Botond, Balásy) a Balásy féle Lounge Grouppal együttműködve a magyarországi nagy sportrendezvények szinte kizárólagos szolgáltatója lett, többtízmilliárdos árbevétellel és többmilliárdos nyereséggel?

Miért szállt ki idén, hirtelen (március 26-án) Botond Szabolcs cége (BTND Bizalmi vagyonkezelő Kft.) az IRUB-ból?

Valamint igaz e, hogy amikor együtt vitorlázol a többször említett Hobór Attilával és Balásy Gyula üzlettársával Botond Szabolccsal, és meg másokkal, akkor „Főnöknek” szólítanak?

Várom válaszaid az előző kérdéseimre is.

Robi

Kedves Gábor!

Miért kellett a CANOE Kft.-nek az MKKSZ 100%-os tulajdonában álló cégként, konzorciumvezetőként pályáznia és nyernie (brutto: 720 millió Ft), az általad alapított IRUB Kft.-vel közösen, a 2020-as es a Covid miatt 2021-re halasztott Vizes úszó EB-re?

Mennyire szolgálta ez a Magyar Kajak-kenu sportágat, valamint milyen arányban részesültek az említett cégek az összegből?

Tekintve ezt az ügyet is, szeretnem tőled újra megkérdezni, hogy helyes-e, hogy az IRUB Kft. a sportigazgatásért felelős helyettes államtitkári pozíciód elfoglalását követően megnégyszerezte a forgalmát, és 800 millió Ft/év nyereséget termelt?

Várom válaszaid!

Tisztelt Schmidt Gábor sportigazgatásért és sportfejlesztésért felelős helyettes államtitkár!
Tisztelt MKKSZ elnök úr!
Kedves Gábor!

Az MKKSZ honlapjáról értesültem róla, hogy az elnökség nem tartott a személyedet érintően bizalmi szavazást és a közgyűlés fog dönteni. Tegnap írtam egy levelet a szövetségnek, amiben azt kértem, hogy az én álláspontomat is tegyék közzé a honlapon, hogy a szavazás előtt megismerjék a tagok, azonban erre elutasító választ kaptam.

Ezért létrehoztam a www.kajakkenusokajovoert.hu oldalt és a Kajakkenusok a jövőért! facebook csoportot. Ezen az oldalon az eddig, az ügyben megjelent leveleket tettem közzé, változtatás nélkül, hogy mindenki megismerhesse.

A lemondásom után arra kértél, tegyek fel konkrét kérdéseket neked. Ezt elküldtem írásban. Néhány kérdésre válaszoltál is (A Volvo ügyre és a válogatók kapcsán), de ma reggeli evezésem közben további kérdések fogalmazódtak meg bennem:

• Szerinted helyes az, hogy az általad alapított és versenyződről (Buri Gergely) elnevezett IRUB (visszafelé BURI) Kft. a helyettes államtitkárságod kinevezése után exponenciálisan, évi 10 milliárd körüli forgalmat és aránytalan nyereséget ért el?
• Tájékoztass kérlek minket, a LIFELIKE Kft. Nonprofit Kft. (1138 Bp., Latorca utca 2.) beruházásának és felszámolásának ügyéről! Mi a szakmai és gazdasági véleményed erről?
• Szerinted az NKKA létezése, sportágban betöltött szerepe a kajak-kenu sportágra járt előnyökkel?
• Az NKKA alapítvány Közfeladatot Ellátó Közérdekű Vagyonkezelő Alapítványok (KEKVA) körébe tartozik. Kap-e fizetést és mennyit Szakács Bálint főtitkárunk az NKKA kuratóriumi tisztségéért és mióta?
• Fizet-e bérleti díjat az akadémia a tulajdonos NSÜ-nek?
• Mennyi az akadémia éves költségvetése és azt mire költik?
• Helyes-e az, hogy az akadémia fiatal versenyzőket elszív és elszakít a környezetüktől és a nevelőedzőjüktől?
• Helyes-e az, hogy magasabb edzői fizetéseket tud adni és ezzel magához csábítja a sikeres és eredményes edzőket?

Nagyon szépen kérem, hogy a feltett kérdésekre szíveskedjél válaszolni 2 napon belül, hogy a közgyűlés előtt a tagság teljes képet kapjon az ügyekről!

Üdvözlettel,
Szemán Róbert
Kenus Masters Világbajnok
Kolonics György Alapítvány kurátor

Tisztelt Elnökségi tagok!

Szeretném kérni, hogy a levelemet olvassátok el figyelmesen!

Nagyon remélem, hogy eljutott hozzátok a lemondásom és az azt követő, Gáborral történt levelezésem híre. Amennyiben nem, ezen a linkeken elolvashatjátok. Kérlek benneteket, hogy a posztok alatti hozzászólásokat is nézzetek meg alaposan!

Lemondásom →

Válaszom Schmidt Gábor részére →

Higgyétek el, a kialakult szituáció nekem sem kellemes, el akartam kerülni a nagyobb botrányt, ezért a közös, vasárnap reggeli evezésünkön erőteljesen győzködtem, hogy mondjon le!

Sajnos az alábbi választ kaptam:

Kedves Robi,
Megköszönve a ma reggeli őszinte beszélgetést és a közös evezést, itt is szeretném megerősíteni, amit személyesen is mondtam Neked, hogy a már korábban általam eldöntöttek szerint, bizalmi szavazást fogok kezdeményezni a személyemmel kapcsolatban a jövő szerdai elnökségi ülésen és azt követően az április 30-ra összehívott évi rendes Közgyűlésen.
Üdvözlettel,
Schmidt Gábor

TEHÁT NÁLATOK VAN A DÖNTÉS ÉS A FELELŐSSÉG!

Egy egyszerű igen-nem.

Sokatokat ismerem személyesen, és többeteket közelről is. Jó érzésű, jó szándékú, a sportágunkért tenni tudó es akaró emberek vagytok! Tudom, nehéz ezekkel a tényekkel szembesülni, nekem is csak azért könnyebb most, mert én már december végén szembesültem a részletes adatokkal. Két éjszaka nem aludtam, annyira megdöbbentem.

Az utóbbi időben már nem tudtam azonosulni Gáborral, de a sportágért tett tevékenységét becsültem, őt magát mindig elismertem és elfogadtam vezetőként.

Ma szintén a Dunán mozogtam és közben határoztam el, hogy ismét írok egy levelet, mert meg kell ismernetek a véleményemet az ügyről.

A jelenlegi elnökünk helyettes államtitkári működését nem nekünk kell megítélnünk, azonban ne dugjuk a homokba a fejünket! Ez hatni fog a sportágunkra, mert az általatok is megismert tények erkölcsileg is elítélendőek.

A „két Schmidt” szállóige lett a magyar sportban és mindkettőjük személye a kajak-kenuhoz kapcsolódik jelen pillanatban.

Sajnos reálisan kell látni a helyzetünket, jövőnket. Attól tartok, hogy egy sportágunkon kívüli döntéshozó a szövetségi munkától függetlenül fog minket megítélni, és félek, hogy már a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-kenu Akadémia miatt is ránk került egyfajta „billog”.

A döntés a tiétek, én csak a véleményemet mondtam el.

Vasárnap azért igyekeztem hangsúlyosan rábeszélni Gábort, hogy ne rátok tegye a visszahívás súlyát, mert nem érzem veletek szemben korrektnek azt, hogy amikor elment főállásban dolgozni a sport államigazgatásba helyettes államtitkárként, akkor nem kérte a hozzájárulásotokat, most viszont bevon titeket ebbe, a szavazatotok összes felelősségével együtt.

Szerintem négy éve ezt a pozíciót nem kellett volna elvállalnia az elnöki széke megtartásával, ez szerintem akkor sem volt helyes és etikus döntés.

Beteszek továbbá két cikket is a témában, kérlek azt is fussátok át!

Miért nem kellett a kajak-kenu a Fidesznek? (index.hu)

Természetesen amennyiben az ügy megy tovább, akkor az ápr 30-i közgyűlés tagjait fogom írásban és a helyszínen szóban is tájékoztatni.

Ezt a levelet most nektek szánom, de a döntésetek után nyilvánossá fogom tenni, hogy a kívülállók is lássak az érveimet.

Sporttársi üdvözlettel,
Szemán Róbert
Kenus Masters Világbajnok
Kolonics György Alapìtvány kurátor

Tisztelt Schmidt Gábor elnök úr, Kedves Gábor!

Szeretnék élni a lehetőséggel, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Civil Kapcsolatok Bizottsági tagságának nyílt lemondásomat követő leveledre reagálva leírjam gondolataimat, amit egyben nyílt levélben is meg fogok osztani. Előzmény →

Kicsit hosszú lesz, ezért elnézést kérek az olvasóktól, de a téma bonyolultsága miatt ezt nem lehet pár mondatban összefoglalni.

Mindenesetre örülök, hogy lemondásommal legalább elértem azt, hogy az autók szétosztása során, több bajnokunk is lehetőséghez jut. Már ezért megérte! Megjegyzem, a válaszodban leírtak nem helytállóak, én a Ti korábbi kommunikációtokból indultam ki. Azért, hogy mindenki lássa, ide másolom:
Új mobilitási partnerünkkel várjuk a szezonrajtot

Gábor! Amikor ezeket a sorokat írom, vasárnap hajnali 3 óra van, nem tudok aludni, annyira feldúlt vagyok, ha a ma reggeli közös edzésünkre, evezésünkre gondolok. Lehívtalak az UTE vízitelepére, ahol 1989 óta szállok vízre, ami a Dunával együtt, az egyik alapja az életemnek. Nem váltam volna azzá, aki ma vagyok. Aki ismer, tudja, hogy a kenus identitás életem meghatározó mozgatórugója. Sikereimet, barátaimat, szerelmemet is ennek köszönhetem. Hidd el, nagyon alapos okom van arra, hogy kiálljak gondolataimmal a nyilvánosság elé.

Lemondásom után néhány e-mailt váltottunk, mert nem akartam nagyobb botrányt okozni, de feltettem neked kérdéseket, amiken már nem tudok túllépni és választ várok tőled.

Meglepődtem és örültem, hogy felvetésemre elfogadtad a meghívásom és mint két régi ifis sporttárs, elmegyünk evezni. Régebben nagyon sokat tettél a sportágért, minden elismerésen a tied volt, most azonban azt kértem mondj le az MKKSZ elnöki pozíciódról, mert nem a mi döntésünk volt, hogy kormányzati pozíciót vállaltál négy éve.

Amennyiben ezt a levelemet most a nagy nyilvánosság is olvassa, mindenki tudni fogja, hogy nem vonultál vissza önként. Sajnálom!

Az elmúlt 10-15 évben egy olyan szerteágazó, bonyolult és polipszerűen működő rendszert hoztál létre a magyar sportban, ami nem csak etikailag támadható. Nagyon félek, hogy az egész közösségünk áldozata lesz a tevékenységeteknek. Itt nem csak az elnöki, hanem a helyettes államtitkári munkádról van szó, amit kormánytisztviselőként végzel.

Gábor! Néhány év alatt, a te általad protezsált üzleti kör és barátaid, bizalmi embereid milliárdossá váltak, úgy, hogy közben Te sportért felelős helyettes államtitkárként dolgoztál, dolgozol jelen pillanatban is.

Kérted, hogy legyenek konkrét kérdéseim:
- Mit tudsz az általad alapított IRUB cégről, hogy jött létre, kik most a tulajdonosai, vezetői és milyen forgalmat, milyen nyereséget termel?
- Miből van a bevétele, milyen tevékenységi körrel rendelkezik és milyen munkákon, kinek/kiknek dolgozik?

Amikor tegnapelőtt ugyanezeket kérdeztem, a válaszod az volt, hogy Te nem tudod a forgalmat és egyébként sem foglalkozol üzleti ügyekkel, eladtad a céget, amikor az állami szférába kerültél. Akkor most ide másolom: Az alábbi táblázat tartalmazza a kért adatokat 2017 és 2024 között a CompanyWall és a Céginformáció.hu nyilvántartása alapján:

Év	Nettó árbevétel (Ft)	Adózott eredmény (Ft)	Átlagos létszám (fő)
2024	9 165 800 000	783 555 000	56
2023	10 811 000 000	963 080 000	45
2022	9 321 000 000	634 818 000	35
2021	2 344 000 000	211 400 000	~18-20
2020	1 118 000 000	85 200 000	~10-12
2019	433 000 000	35 400 000	~5-7
2018	185 000 000	12 100 000	~3-4

Az IRUB Kft. jelenlegi tulajdonosai: Hóbor Attila Gábor, Sztaics István, BTND Bizalmi Vagyonkezelő Kft.; ügyvezetők: Hóbor Attila Gábor, Sztaics István

Érdekes módon az IRUB Kft. árbevétele és nyeresége exponenciálisan megnőtt, amióta Te a minisztériumban kerültél. Mintha ez egy kicsit ismerős lenne és ilyen válaszokat is hallottunk már…

Tudod, ilyen forgalom és nyereség 40-55 fős létszámmal és teljesen állami megrendelésekre dolgozva, nem ildomos.

Gábor! Lemondásomban érintettem a Nemzeti Kovács Katalin Akadémia (NKKA) ügyét is. Miért kellett ezt egyáltalán megépíteni 50 milliárd feletti összegért a sportágunk számára alkalmatlan Velencei-tó partjára, aminek csak az üzemeltetése 2 milliárd forint évente. Felesleges pénzkidobás volt, költöttétek volna inkább a szegényekre vagy a kórházakra. A sportolók inkább a Koló telepen edzenek, ráadásul az akadémia finanszírozása is hatalmas összegeket emészt fel, ami aránytalan a többi egyesületi támogatásához képest. Szerepe és jelenléte eltorzítja mind a versenyeztetést, az átigazolásokat és az edzői foglalkoztatást is.

Hogy lehet az NKKA 3 fős kuratóriumának, az MKKSZ főtitkára, Szakács Bálint az egyik kurátora és ő is hozza a döntéseket. Ezek a személyi az összefonódások nem helyesek.

Tudod, a megépítésre és az üzemeltetésre elköltött összegből, hazánk összes vízitelepe meg tudott volna újulni és a fenntartás is megoldható lenne.

MKKSZ elnökként és főtitkárként anno meg kellett volna akadályoznod ennek az akadémiának a megépítését vagy már akkor le kellett volna mondanod, hogy kinyilvánítsd egyet nem értésedet.

Az MKKA építése, a költségek nagymértékű túllépése és egyáltalán a létezése talán súlyosabb ügy az IRUB-nál, teljesen véletlenül a facility managmentet természetesen a Hóbor és Botond Szabolcs féle cég végzi (IRUB Kft.), úgy, mint a Duna Arénáét és ki tudja még mit.

Szerintem többen szeretnénk látni, azt, hogy az akadémia hajóbeszerzése kitől, milyen módon és mennyiért történt?

Most még helyettes államtitkárként el tudod küldeni az akadémia építési költségvetését és az éves elszámolásait vagy utasíthatod erre Szakács Bálint kurátort.

Gábor! Lemondásomban írtam a személyzeti politikádról, mely az évek folyamán egyre torzabbá vált.

Ennek eredményeként az utóbbi időben a munkaszervezetet jelentősen felduzzasztva, számos esetben sportági kötödéssel nem rendelkező és /vagy alkalmatlan és terhelt múltú munkatársakkal veteted magadat körül, akiknél a fő szempont, hogy önállótlanul, de lojálisan kiszolgáljanak téged. Sportági demokráciát hirdetsz, de közben kiüresíted és korlátozod és bünteted a szabad véleménynyilvánítást és döntéshozatalt

Hatalmas és nagylétszámú szervezetet építettél, melynek fenntartása sok milliárd forintba kerül.

Nagyon szépen szeretnélek megkérni, hogy gondolt át a lemondásodat és a helyettes államtitkári pozíciód megszűnése után ne legyél a sportágunk vezetője!

Javaslom továbbá, hogy a levelemben jelzett konkrét kérdéseket egy független bizottság vizsgálja ki, mely nem függ egzisztenciálisan tőled.

Gábor! Nekem nincs feléd személyes sérelmem, sőt nagyon sokáig elismertelek, de ezen ügyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit tegyek és mit tenne Koló a helyemben most, ha élne és úgy döntöttem, hogy az alapítványa egyik kurátoraként fel kell vállalnom ezt a hálátlan szerepet.

Sajnos a nyílt levélben leírtak az egész magyar sportra kiterjedő rendszerproblémákat tükröznek, amelynek a megváltoztatásának elsődlegesnek kell lennie.

Sajnálom, hogy ilyen ügyekbe keveredtünk!

Szemán Róbert
kenus Masters Világbajnok
Kolonics György Alapítvány kurátora

Kedves Robi!

Antal Dénes MKKSZ elnökségi tag, a Civil Kapcsolatok Bizottságának elnöke tájékoztatott a bizottsági tagságodról történő lemondásodról, amelyet sajnálattal vettem tudomásul. Egyúttal megküldte számomra azt a leveledet is, amelyben több kérdést fogalmaztál meg. Engedd meg, hogy ezekkel kapcsolatban ezúton adjak számodra szíves tájékoztatást.

1. A Szövetség korábbi mobilitási partnerével (Wallis Csoport) kötött együttműködési megállapodása 2025 januárjában lejárt. Az ezt követő időszakban jelentős erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy új együttműködő partnert találjunk, amelynek eredményeként 2026-tól a Hovány Csoporttal tudtuk elindítani a közös munkát ezen a területen. A Hovány Csoport a Volvo Hungária Kft.-vel együttműködésben öt darab személygépjármű térítésmentes használatát ajánlotta fel versenyzőink számára. A tárgyalások során – figyelembe véve, hogy a Szövetség a vezető beosztású munkavállalói számára eddig is bérelt járműveket – a partner egy, a korábbinál kedvezőbb konstrukciót is kínált ezen igényekre. Ennek keretében a Volvo-ajánlat lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít, mint a korábban bérelt Seat Leon és Skoda Octavia típusú járművek konstrukciói. Mindezek alapján - ahogyan erről a márciusi ülésén az Elnökséget is tájékoztattam - a Szövetség 2026 áprilisától az öt darab szponzorautón felül összesen hat darab vezetői, valamint egy darab versenyzői használatú járművet bérel a Hovány Csoporttól. Ezen felül az elnökségi ülésen az is bejelentésre került, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával további három személygépjármű kerül biztosításra versenyzőink számára. A szakmai igazgató javaslatára tehát még további öt autó kerül majd kiosztásra a versenyzők részére a jövő heti válogatóverseny után. A március 31-ei sajtótájékoztatón kiosztott 4 személygépjárművel együtt így összesen 9 kiváló sportolónk használhat majd térítésmentesen autót.

2. A válogatóverseny időpontját a Szövetség Elnöksége a szövetségi kapitányok javaslatára, a Versenysport Bizottság támogatásával fogadta el, ez mind a felkészülési programokban, mind az éves versenynaptárban nevesítésre került. Annyi személyes megjegyzést kérlek engedj meg, hogy természetesen edzőként én is korainak tartom ezt az időpontot, de ahogyan arról ősz óta folyamatosan beszélgetünk a bizottságokban, és szó volt erről a szakmai konferencián is, a nemzetközi szövetség döntése értelmében alapjaiban változik meg az olimpiai kvalifikációs rendszer, és amíg korábban elég volt az olimpia előtti világbajnokságon jól menni és kvalifikálni, mostantól kezdődően két évig teljesen élesben kell küzdeni a pontokért, hogy kvalifikálni tudjunk a 2028-as olimpiára.

3. A Kormány 2016-tól kezdődően összesen hét alkalommal támogatta a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia létrehozását, 2020-tól pedig az Alapítvány működését is támogatja, mint keretmegállapodással rendelkező, államilag elismert sportakadémia, módszertani központ és kiemelt régiós alközpont. Azt gondolom, hogy egyértelműen kijelenthetjük, hogy Sukorón egy olyan létesítmény jött létre, ami hosszú távon szolgálhatja a magyar kajak-kenu sportot, és ne feledkezzünk meg arról, hogy láthatóan egyre több sportág használja a kiváló körülményeket a felkészülése érdekében, így ez nem csak a kajak-kenut, hanem rengeteg más sportot is szolgál. Ezen felül a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia közvetlen támogatása mellett a Szövetség a regionális akadémiai rendszer működtetésére is kap éves támogatást, melyek jelentős pluszforrásokat jelentenek az egyesületek életében és a nevelőedzők foglalkoztatása terén.

4. Kérlek, hogy amennyiben lehetséges, fejtsd ki számunkra, hogy “az IRUB Kft. ügyein”, valamint az általad említett személyi, vezetői, apparátusi és számlázási összefonódásokkal kapcsolatban milyen konkrét észrevételeid vannak, mivel ezek jelen formában számomra nem értelmezhetőek.

Kedves Robi!

A magyar kajak-kenu sport kiemelkedő elismertségnek örvend az eredményei, a szakmai munkája, a hivatali szervezet működése, a gazdálkodása, a vagyona és a transzparens működése kapcsán.

Kérlek ezért, hogy ha bármilyen konkrét észrevételed van az előbbi pontok ellenkezőjéről, akkor azt fogalmazd meg konkrétan, hogy arról a Szövetség megfelelő testületei, ebben az esetben a Felügyelő Bizottság érdemben egyeztetni tudjon.

Üdvözlettel:
Schmidt Gábor
elnök

Tisztelt Antal Dénes Elnök úr, Kedves Dönci!

Szeretnélek tájékoztatni arról, hogy a Magyar Kajak Kenu Szövetség Civil Kapcsolatok Bizottságának tagságáról a mai nappal lemondok.

Tisztelettel kérlek, hogy a nevemet a MKKSZ oldaláról is azonnal vegyétek le.

Az elmúlt két évben többször is határán voltam annak, hogy lemondok, de mindig meggyőztem magamat, hogy a mi közösségünk és összetartásunk túlmutat az egyéni véleményemen, és nem akartam az egységet bontani.

Most azonban két cseppel, de betelt nálam a pohár és nem kívánom ehhez a tevékenységhez továbbiakban a nevemet adni, mert a Volvo gépkocsik ügye és a válogató hét közbeni megrendezése és korai időpontja kicsapta a nálam a biztosítékot.

A 12 darab járműből négyet osztottak ki a versenyzőknek, kettőt visszatartottak a válogatók utánra, de hat darabot ki fog használni? Nyilván az apparátus.

Milyen dolog az, hogy tanulmányokat is végző sportolóknak hét közben rendezünk U-23 válogatót, és ilyen hamar, annak ellenére, hogy bajnokaink a felnőtt korosztályban is korainak tartják ezt.

Tegnap hosszút eveztem a Dunán és a Szövetségről gondolkoztam végig, mert a fenti problémák nem véletlenek, és nem egyszeriek, hanem arra mutatnak, hogy strukturális és mély problémák vannak a szervezetben.

Nagyon sok döntéssel, koncepcióval és projekttel kapcsolatban már korábban nemtetszésemet nyilvánítottam ki és láttam, hogy a véleményem miatt nemkívánatos személy lettem.

Nem jártam el a közgyűlésekre sem, de továbbiakban biodíszlet sem leszek.

A Civil Kapcsolatok Bizottsági tagjaként nem tudok képviselni és nem tudok választ adni nagyon sok kérdésre.

A Kovács Katalin Nemzeti Akadémia sportágunkat torzító helyzete, az Irub Kft ügyei és a személyi-vezetői-apparátusi-számlázási összefonódások átláthatatlan hálója számomra nem elfogadható.

Én a cégeimmel és személyesen mindig támogatni fogom a Kajak-Kenu sportot a továbbiakban is, de ezzel a vezetői morállal most nem tudok azonosulni.

Szemán Róbert
Kenus Masters Világbajnok
Merkapt-Mekler SE
a Kolonics György alapítvány kurátora
Épületgépész mérnök